„A leghasznosabb idő az, amit Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére fordítasz.” – ezzel a Pio atyától származó idézettel hívták a híveket a Kisbéri templomba Szent Pio atya ünnepére 3 napos lelkigyakorlatra és püspöki Szentmisére, illetve szobormegáldásra.
Az életnagyságú alkotás Pietrelcinából származik. A hívek nagylelkű adományaiból lett megvásárolva és szintén felajánlásokból készült el a szobor méltó környezete a Kisbéri Római Katolikus Templom mellett.
Szeptember 20-án és 21-én Szpisják Péter Pál móri kapucinus atya tartott lelkigyakorlatot. Beszédeit Pio atya leveleire építette. Beszéde elején megemlítette, hogy San Giovanni Rotondoban, a középső templomban találunk egy Pio atya szobrot, amelynek a talapzatára ez van írva: „Mindenki mondhatja, hogy Pio atya az enyém”. Ha Pio atyával szeretnénk találkozni, akkor San Giovanni Rotondoba kell menni, de Pio atya univerzális. Most már Kisbéren is tárt karokkal fogadja az embereket és kifejezi a készségét, hogy üdvösségünk előmozdításának eszköze, segítsége legyen.
Pio atyát 1910. augusztus 10-én, Szent Lőrinc diakónus ünnepén szentelték pappá. Annyira beteges volt, hogy kérte, ha meg kell halnia, akkor papként haljon meg. A szentelést követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a keresztre feszített Jézus Krisztus kéz sebeit, láb sebeit és oldal sebét, stigámáit megkapta. Kérte: „Uram, vedd el, de ne a fájdalmat, hanem a külső jeleket.” Pio atya szerint a stigmákat azért is kapta, hogy engeszteljen a papság miatt. Pio atya lelki vezetőjének egyik levelében azt írja, hogy szenvedek, de nem fáj, mert Jézus akarja így.
Pio atya egy időben két helyen volt dokumentáltan jelen. Ott volt San Giovanni Rotondoban és ugyanakkor pl. Rómában, ahol gyóntatott. De így volt Budapesten is, ahol Mindszenty József bíborost meglátogatta a börtönben. Bele látott az emberek szívébe. Pio atya egy misztikus szent akiben az ég és a föld összetalálkozik, az ember és az Isten.
Szeptember 22-én, pénteken Dr. Szalai Gábor büki plébános vezetésével ünnepélyes vesperást énekeltek a hívek. Majd a Szentmise prédikációjában Gábor atya elmondta, hogy Pio atya egyszerű kapucinus szerzetesként élte meg az életét, és ennek az arányában zajlott az ő végtisztességének a megadása. Egyszerű szerzetes, akiben a jó szándék töretlen volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy ő meghalt, tömegek várták hogy őt boldoggá, sőt szentté avassák. Ha jobban belegondolunk 1968-ban a világ állapotát tekintve a keleti pogányság bálványait kellett az embereknek imádni, akik a vörös diktatúrában éltek. Csak egy maroknyi nyáj volt, akik őrizték Krisztus evangéliumát, tiszta forrását. Ugyanebben az időben, 1968-ban a világ másik fele, a nyugati fele, kezdett rálépni a pogányság egy másik útjára, amikor sokan kezdték úgy érezni, hogy felesleges az Isten, mert a jó lét meg van nélküle is. Mintha a Titanic szavait, gondolatait adnám a kezükbe, volt olyan, aki ráírta hatalmas betűkkel a hajó falára, hogy minek nekünk az Isten. Így gondolkodott a 60-as években lévő nyugat.
Pio atya a maga törékeny egyéniségével a keleti és nyugati pogányság idején is hirdeti a Krisztusi igazságot, hogy van Isten, az Isten szeret, hogy van örök élet és ezért az örök életért érdemes vállalni az élet nehézségeit. Felvenni a keresztet és azt türelemmel hordozni.
Nem feltétlen külső erők voltak, amelyek Szent Pio atyát akadályozni akarták a radikális Krisztus követésben, hanem sokszor saját egyházi közösségében tapasztalta meg azt. Amikor kiderült az ő következetes, kemény szentté válásának törekvése sokan próbálták gátolni. A mellőzés, akár a gyónási joghatóság megtagadása, számtalan megaláztatás ellenére mégis nemesítette a lelkét alázatban.
A stigmák miatt vagy csodálták, vagy hitetlenkedtek. Talán mi is tudunk olykor azonosulni Pio atya keresztjével, mert sokszor érezhetjük, hogy nem kellően kezelnek minket, előfordulhat, hogy jó szándékunkat félre magyarázzák. Szent Pio atya a maga alázatával és szerénységével nem csak arra figyelmeztet, hogy mennyire kell törekedni a szentté válásra, hanem azokat az időszakokat is átélni, amikor senki nem áll oda az ember, a keresztény ember mellé.
Pio atyának a misztériuma megmagyarázhatatlan, hogy az a törékeny kapucinus szerzetes és Krisztus kitüntető szeretetével, a stigmákkal képes volt ilyen módon is az alázatra.
Beszéde végén Gábor atya elmondta, hogy a helyi közösséget is segítse Szent Pio atya példája. Ez az új szobor, ami itt áll a város főterén legyen egyfajta lelkekre ható erő, és hiteles kereszténnyé formálja mindazokat, akik eddig még távol voltak Istentől és az Ő Egyházától.
Szeptember 24-én, a Szentmise elején Magyaros László plébános köszöntötte Dr. Veres András megyéspüspököt. A plébános elmondta, hogy lelki és liturgikus életünk fontos eszközei újultak meg és kerültek a helyükre. Boldog Apor Vilmos vértanú püspökünk ereklyéje került az oltárkőbe és Pietrelcinai Szent Pio atya szobra lett a templom mellett felállítva. Mindketten a 20. században olyan szentek voltak, akik számára fontos volt a Jézus Szíve tisztelet, a Szentmise méltó ünneplése és a lelkek üdvössége.
Az ünnepi Szentmise elején a főpásztor kifejezte örömét, hogy újra gazdagodott a kisbéri közösség, és a korábbi méltatlan szembe miséző oltár helyébe egy új oltár került. Az oltárszentelés meghívásról is szól, hogy azonosuljunk, váljunk eggyé Krisztussal. Éppen Szent Pio atya egyik levelében írja, hogy „Örökkévaló épületéhez az isteni Építőmester köveket keres, és azokat üdvöt hozó vésőjének állandó használatával, valamint szorgos csiszolással készíti elő, ahogyan ezt jóságos anyánk, a Katolikus Egyház, a templomszentelés zsolozsmájában megénekli, és ez valóban így is van. A lélek ugyanis olyan, mint a kő, és az a rendeltetése, hogy dicsősége örök legyen, vagyis hogy örökkévaló épület épüljön belőle. Az építőmesternek, aki a ház építéséhez köveket keres, először is meg kell tisztítania a köveket. Ezt a kalapács és a véső használatával éri el. Hasonlóképpen jár el a mennyei Atya is a kiválasztottakkal, akiket kezdettől fogva nagy-nagy bölcsességgel és gondoskodó szeretettel arra rendelt, hogy örök hajlékká épüljenek.”
Adja az Isten, hogy ez a mai ünnep mindnyájunkat szólítson fel, hogy még inkább Isten gyermeként tudjunk élni, szakítsunk a bűnnel, és egyre inkább megszentelt életet élve építsük a földi életben Isten országát.
Püspök Úr Prédikációja:
Ennek a mai Szentmisének van egy különlegessége az ambó megáldás és az oltárszentelés kapcsán, de azt gondolom, hogy a Szentmise szövege, mondani valója is bőséggel tartogat számunkra felfedezésre, meggondolásra szükséges fontos gondolatokat. Korunk embere menekülni akar minden Isteni törvénytől, előírásoktól. Azt hiszi, hogy törvények nélkül lesz szabad. Valójában a törvények az ő szabadságát és az ő jogait is védi más önkényes értelmezései ellen. A mai ember akkor hiszi magát szabadnak, ha fuldokolhat a bűnben. Pedig Jézus szavai kell, hogy mindnyájunk szívéhez eljussanak. Azt mondta, hogy mindenki szolga, aki bűnt követ el. A bűnnek a szolgája, hiszen a bűn indulatból, hanyagságból, ahogy a Szentmise kezdetén szoktuk mondani gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással követjük el. Mindnyájan ezeknek vagyunk a rabszolgái, amikor bűnt követünk el. A törvények, amelyeket az evangéliumból merítünk, valójában az ember szabadságát szolgálják, mert Isten szereti az embert. Azért adta nekünk ezeket a törvényeket, hogy szabadok és boldogok lehessünk. Mi emberek is alkotunk törvényeket, amelyek egyrésze jó a másik része kevésbé jó. Ha Isten törvényére épül az ember törvénye, akkor az ember boldogságát szolgálják, ha nem akkor az emberi önkény szolgálóivá válnak ezek az emberi törvények.
Sajnos be kell látni, hogy nem minden emberi törvény jó a teljesség igénye nélkül. Bizonyos emberi törvények az élethez való jogot sértik, mint az abortusz és az eutanázia. A jó törvény mindig felemel, segít, közelebb vezet minket Istenhez. Jézus szavai az Isten és emberszeretetben jelölte meg a legfőbb törvényt. De akkor át kell gondolnunk, hogy mit is jelent Isten és az ember szeretete. Jézus szavaiból tudjuk, hogy Isten azt szereti, aki megvallja őt, mert az alázat segíti abban, hogy ne akarja felülbírálni az Isteni törvényeket, hanem ha nem is látja be azonnal a törvények igaz oldalát, szükséges voltát, akkor is fogadja el, mert meg fogja védeni. Isten minden embert üdvözíteni akar, ezért biztosan állíthatom, hogy Isten törvényei az üdvösség felé vezet. Jézus pedig azt merte kérni tőlünk, hogy szeressétek ellenségeiteket. Értelemmel és akarattal meg tudjuk tanulni az ellenség szeretetét. Akkor fogjuk tudni ezt megtenni, ha képesek leszünk különbséget tenni a bűnös és bűn között. Ha megtanuljuk, hogy el kell utasítanunk a bűnt, de szeretni kell a bűnöst, sőt feladatunk az, hogy tudjon megújulni, szeretetben lenni, és ha kell bűnbánatban lenni, hogy kiengesztelje ember társát. A szeretet nélkül pokollá válik az élet. Minden társadalmi probléma, háború visszavezethető a szeretet hiányára. A szeretet nélkül mi magunk tesszük pokollá az életünket. Mert szeretet nélkül nincs se házasság, se család, se testvéri, se baráti, se rokoni kapcsolatok. Meg kell tanulnunk Isten szeretetével szeretni, hogy ezt a világot Isten akarat szerint alakítsuk, formájuk. Nehéz ez, mert gyakran fellép az életünkben az irigység, ami egyértelműen a szeretet hiányából fakad. Hallottuk a mai evangéliumban Isten bőkezűen szinte pazarlóan adja az ő ajándékait. A szőlős gazda, aki ő maga az Isten mindenkinek, aki egész nap, de annak is, aki csak fél napot vagy egy órát dolgozott, megadja az egy napi bért. Ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a szeretet nem irigység. Ez a gazda nem a munkaidőben eltöltött időt vette alapul, hanem az emberi szükséget. Mert akit nem fogadtak fel mások, és egy órával a munkaidő befejezte előtt ott ácsorgott, hogy valaki megélhetési lehetőséget kínáljon számára, ő annak is adott egy dinárt, hogy boldogulni tudjon.
A kereszténység társadalmi tanítása például hangsúlyozza azt, hogy családi bérek legyenek. Ne az egyének kapjanak éppenséggel jobb vagy rosszabb fizetést, hanem a családok, hogy ki hány emberről gondoskodik abból fizetésből. Ez sajnos még egy illúzió.
Egy szülő számára nem kétséges, hogy minden gyermekét szeretnie kell. Az sem kétséges, hogy a szeretetből az egyiknek gyermekének olykor többet kell adni anélkül, hogy a másik gyermekét kevésbé szeretné. Ezt a szülőknek nem kell megmagyarázni.
Az irigység viszont tönkre teszi a szeretetet. Testvérek, munkatársak, szomszédok képesek akár egy életen keresztül haragosként élni egymás mellett, mert az irigység bűne fojtogatja őket.
Nekünk hívő embereknek feladatunk az, hogy az evangéliumi értékeket, az emberi és Isteni szeretetet együtt gyakorolva tanuljuk és akkor velünk is megvalósulhat az a vágy, az a hit, amit Prohászka Ottokár tiszteletére említek: „Hiszek a Szent Szívben, és szeretetében! Hiszek a lelkek szent közösségében! Hiszek a Szeretet végső győzelmében!” Adja a JóIsten mindnyájunknak ezt a hitet! Ámen.
Az ünnepi Szentmise végén Magyaros László plébános köszönetet mondott Megyéspüspök Úrnak, hogy engedélyezte a gyűjtést Szent Pio atya szoborra, melyet a Szentmise után megáldott. Illetve megköszönte, hogy felszentelte az új oltárt és megáldotta az ambót és a Jézus Szíve mellékoltárt.
Köszönet Kisbér Város Önkormányzatának, Sinkovicz Zoltán polgármester Úrnak, hogy engedélyezték és lehetőségük szerint támogatták a szobor felállítását!
Hálás köszönet a szervita nővéreknek, különösen Holy Eszter nővérnek, aki sokat segített a szobor megvásárlása ügyében!
Felsorolni sem lehet az adakozók neveit. Csodálatos módon, 3 hónap alatt összegyúlt Szent Pio atya szobor ára, 10 000 Euro. JóIsten fizesse meg minden adakozó jószívűségét!
A szobor talapzatának elkészítése kapcsán különösen is szeretnénk köszönetünket kifejezni Bukta Ferencnek, László Jánosnak és Molnár Szilárdnak, illetve mindazoknak, akik adománnyal vagy munkájukkal járultak hozzá ahhoz, hogy a szobor méltó helyre kerüljön.
Köszönet a kedves Testvéreknek a sok imádságért!!!
Hála mindazoknak, akik a mai liturgiát és ünnepet bármilyen formában széppé és méltóvá tették!
A Szentmise befejező áldását követően Szent Pio atya szobrához vonultunk. A szobor megáldását követően a ministránsok Szentképeket osztottak.
További képek a galériában: https://kisberiplebania.hu/galeria/
Kisbéri Római Katolikus Plébánia
Lelkigyakorlatról fotók: László Gábor
Szent Pio atya szoborról fotók: Demeter László
Püspöki Szentmiséről fotók: Molnár Szilárd